Az ifjúságszociológia számos területét és határterületét járták be az MTA Szegedi Bizottság Székházában rendezett konferencián a november 14-én.
A Magyar Tudomány Ünnepe programsorozat keretében megrendezett esemény a SZAB Szociológia Munkabizottsága, a Dél-Magyarországi Pedagógiai Alapítvány, a Szegedi Tudományegyetem IKIKK Társadalmi Felelősségvállalás Kompetenciaközpont és a Szegedi Tudományegyetem Polgáraiért Alapítvány társszervezésében valósult meg.
Az "Ifjúság, ifjúságügy, új kihívások és válaszok X." című konferencia előadásai az ifjúság világában megjelent új sebezhetőségekről, a korosztály 21. századi életvilágának kutatásáról, a kihívások felméréséről és az azokra adott szakmai válaszok mélyebb mintázatairól szóltak. A bemutatott kutatási eredmények (még a konferencián elhangzott feltáró kutatások esetére is igaz módon) erősen alkalmazott kutatás értékűek voltak, és ez adott különös jelentőséget a konferenciának. Az ifjúságkutatók, az ifjúságügy szakemberei, a civil szervezetek képviselői és a szakmapolitikai tervezés munkatársai fókuszált párbeszédet folytattak a konferencia keretében.
Az eseményt Kovács Péter, a Nemzeti Ifjúsági Tanács elnöke, Zakar Péter, a Szegedi Tudományegyetem nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese köszöntötték.
Zakar Péter, az SZTE nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese megnyitójában arról beszélt, hogy a generációk közötti nézetkülönbségek mindig jelen voltak és vannak, ezért napjainkban különösen fontos, hogy legyen kommunikáció a fiatal és idős nemzedékek között. A történész professzor a magyar reformkor fiatalságát hozta példaként, amely máig hatóan megújította az értékrendet. A fiatalok tabula rasát teremtettek: a korábbi világ helyett, amely nem a teljesítményre vagy a tudásra, sőt, nem is az erkölcsre helyezte a hangsúlyt, nekik az számított, hogy ki mennyit tud, ki milyen becsületes, vagy tehetséges. – hangsúlyozta az SZTE rektorhelyettese. A család társadalmi szerepéről szólva rámutatott, hogy ahol gyerekek vannak, mérhetetlenül magas szintű lesz az innováció. Zakar Péter üdvözölte a konferencián az egyetem külső partnereit, jelezve, hogy a Szegedi Tudományegyetemnek szüksége van arra, hogy gyakorlatorientált, vagy a tudományos élet más területéről érkező partnerekkel valósítson meg projekteket.
Kovács Péter, a Nemzeti Ifjúsági Tanács elnöke elmondta, hogy az elmúlt 20 év ifjúságkutatási vizsgálatai a lakhatási, a családalapítással kapcsolatos, és a mentális egészséghez, közösségben tevékenykedéshez kapcsolódó kérdéseket mutatták ki legerősebben. Az ifjúsági ernyőszervezet elnöke szerint mindhárom kérdés megoldásának kezdete az, hogy beszélünk róla. Azt tapasztalom – mondta Kovács Péter –, hogy a fiatalok egymás között sem mernek ilyesmiről beszélni, főleg, hogy a covid alatt ezek a beszélgetőplatformok kezdtek eltűnni. A bezárkózás felerősítette azt az elmagányosodási tendenciát, ami az elmúlt 20 évben amúgy is jellemző volt a fiatalokra. A járvány egyik legnagyobb hátrányát az ifjúsági réteg szenvedte el, mivel szocializációjának abban a szakaszában érte, amikor a kortárs közösségeknek ki kellene alakulniuk, és életre szóló kapcsolatoknak kellene szövődniük. Kovács Péter az ifjúsági lakhatás problémájára két fontos megoldási utat nevezett meg: Egyrészt támogatjuk a kormányzati kollégiumfejlesztési stratégiát, amit már egyszer kimondtak, de a járvány miatt egyelőre háttérbe került. Másfelől hasznosnak tartjuk az úgynevezett fecskeházak tervét, amelyek önkormányzati vagy állami kezelésben, kedvezményes, akár csak rezsiáron elérhető lakhatást nyújtanak a fiataloknak.
A köszöntők után Jancsák Csaba az SZAB Szociológiai Munkabizottságának elnöke (és az SZTE Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszék vezetője), Új sebezhetőségek – Társadalmi felelősségvállalás, társadalmi innováció címmel tartotta meg a konferencia nyitóelőadását, melyben bemutatta a legutóbbi években megjelent új társadalomformáló jelenségek hatását a sebezhető ifjúság életvilágára és egyes, tudományos tényeken alapuló a társadalmi innovációs programok szociológiai megközelítésének mélyebb mintázatait. Előadásában napjaink új sebezhetőségei vonatkozásában visszautalt az által szerkesztett és 2003-ban megjelentetett nemzetközi tanulmánykötet főbb megállapításaira (Sebezhető ifjúság: a munkavállalásban és a szabadidőben Európában – perspektívák.), melyek egyes tézisek esetében jelen vannak ma is, miközben kiegészültek a civilizációs korszakváltás, az ipar4.0, az IKT technológiák fejlődése, a migrációs hullámok, a globális gazdasági válságjelenségek, és nemzetközi konfliktusok okozta új kihívásokkal.
A következő előadó Kothencz János, a Gál Ferenc Egyetem címzetes egyetemi tanára, a Szeged-Csanádi Egyházmegye Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatója a magyarországi gyermekvédelem kihívásairól beszélt. Bár a gyermekvédelem szervezete változott, a társadalom közönye a régi, vélte Kothencz János, a társadalom sztereotípiákban, és nem valódi törődéssel foglalkozik a családot nélkülözni kénytelen gyermekek helyzetével, akiknek száma eléri a 25 ezret ma Magyarországon. Kothencz János szerint folyamatos társadalmi attitűdformálásra van szükség ahhoz, hogy az emberek törődéssel tekintsenek e fiatalokra, és a mélyére is nézzenek, hogy milyen az intézeti gyerekek életének valósága. A gyermekvédelem kihívásai közül Kothencz János kiemelte azt a jelenséget, hogy a fiatalok közül egyre többen késői korban, 16-17 évesen kerülnek be a szakellátásba, és ez más módszertant igényel problémáik kezelésére. Kothencz János nagyra értékelte a terület új szemléletét, amely az addigi intézménycentrikusság helyett családközpontúan tekint a gyerekek elhelyezésére, vagyis abból indul ki, hogy a lehető legtöbb gyereknek családban van a helye. E terület problémája azonban, hogy felmérések szerint fogynak és elidősödnek a nevelőszülők.
Mészáros Ferenc, a Szegedi Keresztény-Roma Szakkollégium igazgatója azt jelezte, hogy az említett közöny a roma fiatalok kérdését is jellemzi, annak ellenére, hogy az ország jövője szempontjából megkerülhetetlen kérdés: mi lesz a hazai cigánysággal? Mészáros Ferenc előadásának címében a „SZOKERESZ10” szó szerepelt, ami egyszerre jelenti, hogy a szakkollégium tíz éve működik, és azt, hogy a cigány szokeresz kifejezés a szervezetük védjegye lett; azt jelenti: mit csinálsz? A szakkollégium éppen erre a kérdésre keresi kollégistáival a választ. Mészáros Ferenc előadásában fontos és oda-vissza ható értéktelített együttműködésnek jellemezte a Gál Ferenc Egyetemmel és a Szegedi Tudományegyetemmel való évtizedes szakmai kapcsolatot. Ez utóbbi eredményeként jött létre a Szegedi Tudományegyetem támogatásával a Roma és hátrányos helyzetű fiatalokat támogató szolgáltató iroda, mely fontos partnere a szakkollégiumnak.
Az esemény negyedik előadásában Hornyák Tibor, az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány elnöke hazánk legnagyobb táboroztatási programjáról beszélt. A zánkai és fonyódligeti táborai mellett a hargitai Ivó településen is intézményt üzemeltető katolikus egyházi alapítvány Erzsébet Táboraiban idén 180 ezer gyermek üdültetését biztosították magas színvonalú egészségügyi szolgálat és gyermekbiztonsági megoldások mellett. Hornyák Tibor elmondta, az alapítvány partnerei révén állapítja meg a gyermekek rászorultságát, ilyen partnere például a Szeged-Csanádi Egyházmegye Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató is. Táboraikba mostanra már kétszeres a túljelentkezés és nagy a visszatérési kedv. A táborok bővítéséről is szó van, a csillebérci és a Galyatetőn lévő egykori BM-üdülő (egyelőre feltételes) kialakításával az alapítvány évente akár 200 ezer gyermeket is üdültethet majd.
Az ifjúságszakmai konferencián Nagy Gábor Dániel, az SZTE IKIKK Harmadik Missziós Fejlesztések Klaszter Társadalmi Felelősségvállalás Kompetenciaközpont „Roma és hátrányos helyzetű fiatalok társadalmi felzárkózását koordináló kiválósági központ” szakmai vezetője (tanszékünk docense) az alfa-generáció munkaerőpiaci megjelenéséről tartott előadást. Ez lehet az első teljes mértékben digitális bennszülöttként induló generáció, amely 10 év múlva megjelenik majd a munkaerőpiacon. Nagy Gábor Dániel szerint erre a munkaadóknak is lesz mit készülniük, hiszen ezzel a generációval minden nap újra és újra kell majd tárgyalniuk a feltételeket, mivel ezek a fiatalok élményekre, beágyazottságra és kihívásokra vágynak. Az előadó jóslata, hogy az alfa generációnak lehetnek olyan igényeik is, amelyek felborítják a hagyományos 8-10 órányi munkaidőt is. Nagy Gábor Dániel úgy látja, hogy az alfa generáció akár legitim új szakmákat is behozhat a munkaerőpiacra, ahogyan a Z-generációban például megjelent a netes influencerkedés.
Balogh Péter adjunktus, az SZTE IKIKK Társadalmi Felelősségvállalás Kompetencia Központ ICSK kutatója a Magyar Fiatalok 2020-as kutatás és más felmérések adataiból kereste a választ arra, hogyan alakul a fiatalok aktivizmusa és az általuk tanúsított személyes, valamint az intézményi bizalom. Az aktivizmus (támogató nyilatkozatok, civil tevékenység, aláírásgyűjtések stb.) a fiatalok 72%-ára egyáltalán nem jellemző, önkéntességi tevékenységet pedig 88% nem végez egyáltalán. Érdekes megállapítása a kutatásnak, hogy a külföldre távozási terveken gondolkodó fiatalokban alacsonyabb az intézményi bizalom, viszont ők a legaktívabbak a társadalmi kérdésekben. Balogh Péter azt feltételezi, hogy a fiatalok aktivizmusának alacsony szintje azzal lehet összefüggésben, hogy az elmúlt időszakban egyre inkább „a virtualitásba költözik a tenni akarás”, vagyis a tervek a digitális térben szövődnek.
Vincze Anikó tanársegéd (SZTE BTK Szociológia Tanszék), az SZTE IKIKK Társadalmi Felelősségvállalás Kompetencia Központ Interdiszciplináris Családtudományi Kutató- és Fejlesztő Központ kutatója előadásában azt vizsgálta, hogy a tanulásra és az iskolai eredményességre milyen hatással volt az info-kommunikációs eszközök használata a középiskolások körében. A kutató megállapította, hogy a kedvezőbb társadalmi háttérrel magasabb digitális tőke (vagyis a digitális technológiák és kompetenciák felgyűjtése), és így az oktatásban kedvezőbb eredmény jár. Ugyanakkor a kvalitatív kutatás azt mutatta, hogy e technológiáknak csak akkor van pozitív eredménye, ha jó képességű tanulók és csak időben korlátozva, vagyis mértékkel használják. Sajátos módon az iskolai célra történő nagyon gyakori felhasználásnak inkább negatív eredménye volt, ami elsősorban azt mutatta, hogy gyengébb képességű tanulók próbálták az internetről kiegészíteni iskolai tájékozódásukat. Vincze Anikó másik meglátása, hogy ilyen esetben a tanárok nagyobb hangsúlyt fektethettek az internetes tájékozódás formaságaira, mint tartalmára. A kutatás előre jelzi azt is, hogy a digitális eszközök tananyagba helyezésekor nem mindegy, ki, milyen háttérrel használja majd.
Kapus Krisztián, az SZTE JGYPK Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszék vendégoktatója az ifjúsági internetfüggőség és kiégés középiskolai oktatási problémáit vette szemügyre. E korosztályban a Pécsi Tudományegyetemen készült 2019-2020 között kutatás a kényszeres internethasználatról, ahol mintegy 2500 válaszadó közül 486-an (232 férfi és 254 nő) helyezte magát ezek közé; legtöbben a 17 éves korosztályból. Ez azt jelenti, hogy a tanulók egyötöde internetfüggő. Ugyanez a kutatás elkészült a pedagógusok körében is, akiknél 2500 válaszadóból, 5,2%, vagyis minden 20-ik tanár érintett.
Kádár-Csoboth Péter felsőoktatás-kutató, tanácsadó (IFUA Horváth & Partners), az SZTE óraadója azzal a felütéssel kezdett, hogy az elmúlt másfél évtizedben csökkent a magyar fiatalok felsőoktatáshoz való hozzáférési esélye. Ennek okai az államilag támogatott helyek csökkenése, a képzési költségek növelése, a szigorodott bemeneti követelmények, valamint a munkaerőigény és a megélhetési költségek növekedése volt. Kádár-Csoboth Péter aláhúzta, hogy a 20-24 éves korosztály 27%-a vesz részt a magyar felsőoktatásban, miközben az európai uniós átlag 35%. Ez a csökkenés magyar viszonylatban megyénként is mérhető volt: míg a tehetősebb Pest megyében 11% növekedést, a többi megyében egyértelmű csökkenést mutatott (Csongrád megyében mínusz 13%, Nógrád megyében mínusz 29%). E folyamaton belül romlott a hátrányos helyzetű csoportok hozzáférése a felsőoktatáshoz. Kádár-Csoboth Péter ugyanakkor jelezte, hogy a kormányzati szándék megváltozott, az új célkitűzés szerint a következő években a V4-ek átlagára, 30%-ra kell felvinni a felsőoktatásban résztvevők létszámát. Ezt szolgálják a felvételivel kapcsolatos könnyítések is, mint a ponthatár vagy az emelt szintű értettségik elengedése, amely elsősorban a kevésbé népszerű pedagógusképzési, bölcsészettudományi és műszaki szakokat jellemzi. E változásokra Kádár-Csoboth Péter szerint az egyetemeknek egyes támogató szolgáltatásokkal, módszertani fejlesztésekkel is fel kell majd készülniük, és még így is kérdés lesz: hogyan hat majd a létszámnövekedés a felsőoktatás minőségére.
A konferencia előadói voltak tanszékünk oktatói közül Kiss Mária Rita docens és Janó Evelin tanársegéd. Kiss Mária Rita Innovatív módszertani megoldások a fiatalok társadalmi szerepekre való felkészítésébencímű előadásában olyan gyakorlatorientált oktatási, nemformális képzési jó gyakorlatokat mutatott be, amelyek tudományos kutatási alapokon nyugszanak és beválásukat több éve monitorozzák. Az egyik ilyen projektben a tudásépítő csoportok tagjai Slachta Margit esetében az életút epizódjainak feldolgozása során a múlt társadalmi tapasztalatainak megvitatásával a jelen világuk számára vonnak le érvényes következtetéseket. A múlt relevánssá tétele a vizsgált projekt keretében olyan attitűdformálásra irányuló nevelési stratégiaként jelenik meg, melynek eredményeként a fiatalok képessé válnak a múlt és jelen közötti összefüggések felismerésére, s nem úgy tekintenek a történelemre, mint amelyhez nekik semmi közük nincs, hanem egy olyan folyamatként, aminek következményei jelenkori relevanciával bírhatnak az ő életükre is.
Janó Evelin „A tükör egyik és másik oldalán…” Diákok és pedagógusok az osztályközösségben címmel mutatta be kutatási eredményeit. Előadásban bizonyította, hogy az oktatás mellett napjainkban egyre fontosabbá válik a nevelés, melyben az egyik legfontosabb szereplő az osztályfőnök, aki több mint szaktanár. Az iskola is egy hálózat, a kutatási eredményekből az rajzolódik ki, hogy az úgynevezett gyenge kötések a későbbi életpályára jelentősen hatnak, ugyanakkor a csoportalakulás első fázisaiban lehet formálni, javítani, ezért szükséges lenne a pedagógusoknak legalább az alapvető hálózatelemzési módszerek elsajátítása és alkalmazása.
A konferencia későbbi előadásai között Mezei Tímea doktorjelölt (SZTE NDI), az SZTE TFK RKK junior kutatója a tanulók körében vizsgált és elemzett motivációkat mutatta be a közösségi szolgálat valamint a sporteseményeken való önkéntes sportolásra vonatkozóan.
Gesztes Olympia az SZTE TFK Interdiszciplináris Családtudományi Kutató- és Fejlesztő Központ munkatársa a Három Királyfi Három Királylány mozgalom által kezdeményezett Családbarát Egyetem programot mutatta be, benne olyan jó gyakorlatokkal, amelyek között jelen vannak az SZTE együttműködésével megvalósuló események, rendezvények és fejlesztő programok is.
A konferencián ezeken felül a következő előadások hangzottak el: Szőcs Andor kutató (Hozzáadott Érték Szakmai Műhely, Debrecen): Munkavállalási lehetőségek és motivációk a Covid-19 megjelenése után a fiatalok körében; Hamvas László elnök (HAHA Egyesület, Debrecen) Ifjúságsegítés új utakon; Balatoni Monika oktató (Nemzeti Közszolgálati egyetem): A nemzeti szimbólumok szerepe a hazai 14-29 éves fiatalok gondolkodásában; Fekete Mariann adjunktus (SZTE Szociológia Tanszék): Az ifjúsági sebezhetőség régi és új formái.
Az esemény megvalósítását a Miniszterelnökség, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta
