A program keretében pedagógusok, tanítók, művészek, közművelődési szakemberek gyűltek össze, akik elsősorban szülőként gondolkodtak közösen a jövő generációját érintő, sürgető kérdésekről.
A konferencia teret adott az élménypedagógiai tanítási módszertan és az ifjúságkutatás eredményeinek kifejtésére, hangsúlyozta ezek jelentőségét az eredményes iskolán belüli és kívüli pedagógiai programok létrehozásánál, valamint bemutatott sikeresen működő jógyakorlatokat: a napot L. Simon László miniszteri biztos nyitotta meg, köszöntőbeszédében hangsúlyozta, aki azt gondolja, hogy a helyes kérdéseket és az összetett problémák feltárását műveltség nélkül meg lehet oldani mesterséges intelligencia alkalmazásával, az téved. A biztos tudás, a széles körű műveltség azért fontos, mert az embernek képesnek kell lennie kiszűrni azokat a tévedéseket, amelyek a mesterséges intelligencia válaszaiban jelen pillanatban még megtalálhatók.
L. Simon László miniszteri biztos
Ezek azonban csak a kezdőmondatai voltak annak a párbeszédnek, mely Dr. habil Jancsák Csaba előadásával folytatódott. Az ifjúságkutató előadása alatt síri csend volt: elnémult ugyanis a közönség azoktól a statisztikai adatoktól, amelyek a gyermekeket érő napi agresszió mértékét, az értékrendbeli változásokat, a hűség, mint jelentésteli fogalom évek alatti elértéktelenedését mutatták be. A számok mögött kirajzolódó valóság súlya szinte tapinthatóvá vált – egy pillanatra mindenki szembesült azzal, milyen világban nőnek fel a gyermekeink. A teremben nemcsak csend volt, hanem döbbenet és felelősségérzet is: annak felismerése, hogy nem fordíthatjuk el többé tekintetünket.
Jancsák Csaba egyetemi docens (Szegedi Tudományegyetem)
Az új nemzedékek új kihívásokat hordoznak, melyekre friss perspektívákat, új válaszokat szükséges adni – erre hozott remek példát volt Prof. Dr. Váradi Judit egyetemi tanár, művészeti igazgató. Előadásában a koncertpedagógia sikerességét és annak hosszú távú, a művészeti nevelésben betöltött szerepét hangsúlyozta.
Váradi Judit egyetemi tanár (Debreceni Egyetem)
Sipos Imre köznevelési helyettes államtitkár felszólalásában az állami rendszer által kialakított alternatív tanulási módszereket és módszertani segédanyagokat mutatta be. A Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója, Móczár Gábor pedig a terepen zajló élményalapú tanításról beszélt, a Nemzeti Emlékezetpedagógia programról, melynek alapja a múltban gyökeredzik, és a jelen generációjában fejlődik tovább.
Sipos Imre köznevelési helyettes államtitkár
Móczár Gábor a NÖRI vezetője
A nap második felében kerekasztal-beszélgetés zajlott, melynek keretében mutatta be „Akarsz-e játszani mindent, mi élet?” című módszertani kiadványát a Művészeti Népfőiskola. A kiadvány új perspektívákat nyit a pedagógiai gyakorlatban. Rodics Eszter elnök asszony kiemelte: meggyőződése, hogy ha nem vagyunk nyitottak a változásra és a változtatásra, mi magunk fordulunk el a fiatalabb generációktól, és fosztjuk meg őket attól, ami születésüktől fogva jár nekik: a kultúrájuktól. A felelősség ezért nem csupán egy-egy program minőségében jelenik meg, hanem gondolkodásunk és hozzáállásunk folyamatos megújításában is. Az Örökség Műhely „Generációk párbeszéde a közösségi tanulásban” kerekasztal nem finom megfogalmazásokkal operált, hanem egyértelmű diagnózist adott: a fiatalokkal való kapcsolat megbomlott, és ennek egyik fő terepe a kontrollálatlan képernyőhasználat és a kiüresedett közösségi jelenlét.
Rodics Eszter a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola elnöke
Horváth Szilárd nem elméleti síkon beszélt, hanem konkrét, radikális intézkedésről: a Búzaszem Iskola teljes telefontiltást vezetett be, amit a szülőkkel egyeztetve az otthoni képernyőidő szigorú korlátozása kísért. Nem volt könnyű folyamat, de az eredmények egyértelműek: kiegyensúlyozottabb gyerekek, megnövekedett koncentrációs idő, újraéledő közösségi aktivitás. Ugyanakkor világossá tette, hogy ez csak akkor működik, ha a pedagógusok és a szülők következetesen, közösen tartják a kereteket, és a kiinduló pont minden szinten a szerető figyelem és törődés.
Neveda Amália a covid-generációk sérültségének felvetésekor saját tapasztalatáról beszélt: egyetemi oktatóként arról számolt be, hogy a Covid generáció egyetemre kerülésekor hónapokba telt, mire egyáltalán megszólíthatóvá váltak a hallgatók. Nem tanítani kellett, hanem kapcsolatot építeni, visszavezetni őket a közösségi jelenlétbe – csak ezután indulhatott el valódi tanulás.
Kéki Andrea a szülők szerepének jelentőségét is hangsúlyozta: tapasztalat szerint aktív pedagógusi munkával az általános iskolai korosztály esetében könnyebb a szülőket bevonni a közös poblémamegoldásba, programokba, kezdeményezésekbe, és ez elengedhetetlen a gyermeke egészséges fejlődéséhez, a gimnáziumban a szülői aktivitás szinte teljesen eltűnik. Egyértelműen fogalmazott: a probléma nem kezelhető pusztán intézményi szinten, és sürgette az állami beavatkozást is, francia és ausztrál példákat hozva a gyermekek képernyő-, közösségi média és telefonhasználatának korlátozására.
A beszélgetés végére nem maradt illúzió: a jelenlegi helyzet nem finomhangolást, hanem határozott, sokszor kényelmetlen döntéseket igényel – családi, intézményi és rendszerszinten egyaránt. A tét nem kevesebb, mint gyermekeink jövője, boldogulása.
A hiánypótló tanácskozás március 17-én világos üzeneteket és fontos tanulságokat hozott tehát: egyértelművé vált, hogy a jövő kulcsa a generációk közötti valódi párbeszéd, az élményalapú tanulás, valamint a művészeti képzés és oktatás megerősítése, közösségi alapokra helyezése. Így a kérdés már nem az, hogy kell-e változtatni, hanem az, hogy mikor kezdünk el cselekedni? Most. Tenni kell!
A Kossuth Rádió tudósítását ezen a linken hallgathatják meg (benne 4:26-től a Jancsák Csabával készült interjú)
Fotók: Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola
